Angyalok nyelvén kellene beszélnem!
Se csengő érc, se pengő cimbalom,
se fohászt surrogó imamalom
nem szólhat, nem zenélhet olyanképpen,
ahogy most el kellene mondanom,
amit néma másodpercek beszélnek,
míg szeme alja sötétül az éjnek
és fejed megpihen a vállamon.
Pereghetnek a percek és napok,
futóhomok heggyé nőhet mögöttünk;
ki kérdi már, hogy honnan, merre jöttünk
és hogy mióta lettünk boldogok?
Talán a megsejtett elrendelés
kötött így össze láthatatlan szállal.
Ha fáj is megbékélni e világgal,
a másikért öröm a szenvedés.
Ezért csak szó nélkül hozzád húzódom.
– Bár angyalok nyelvén lehetne szólnom!