Száll egy sudár Aranymadár,
fölöttünk száll, köröz szünetlen,
gyakorta fenn a fellegekben,
de néha-néha földre száll.
Vaskalitkából a madár
sebes iramlással menekszik.
De ha leszáll, hol megtelepszik,
örömkönnyekben áll a táj,
s hol megrázkódik, hirtelen
szétrebben ott a sár, a posvány,
ganéjtúrók fején taposván,
Tavaszt kiált a földeken.
Szállj le, szállj le, Aranymadár,
Béke! Rád vár a föld, az ember:
hadd teljenek meg szerelemmel
egy új világ partjainál!