Barkát perget piros fűzfaág.
Csöndesedik este a világ.
Billegetve farkuk pamacsát,
hazabandukolnak a kacsák,
nyomukban a lármázó libák
elmosódnak, már sötétlilák,
és a víznél szinte részegen
táncolnak a békák a gyepen.
Harmat hull, az erdők félsötét
lombjaiba csend szövi szöszét.
Szárnyra kelnek könnyű fűzesek,
röptetik csöpp ezüstművesek,
szentjánosbogarak. Megtelik
ezüstjükkel az ég fellegig.
Fényesedik az ég alja. Ma
talán holdas lesz az éjszaka.
Bodrog-parti nyárfák, almafák:
hol lelek nyugalmat és hazát?
Béke zöldje-kékje mindenütt.
Hajolj közel hozzá:
szíven üt!