Bodrogközi nyár, 1953

Piros derékkal estig hajladoztak
a kévekötők, mint a parti nád.
Éjjel a párás szérűn úgy alusznak,
hogy nem is hallják a tücsökdanát.

Búzakeresztek félrebillent fejjel
sorsukra várnak. Megfeszíttetett
a nyár. A fehérvérű kutyatejjel
kerek, sárga szemet meresztenek

a napraforgók, mert mire a zsákok
mélyén pihenne boldogan a mag,
jönnek a „gitáros egyenruhások
kocsikra rakják és elhajtanak.

– „A nagy Sztálinnak Karcsa és vidéke!” –
­Zokoghat zöld lábán a parti nád.
A Karcsa partján kenyérszagú béke
arcába sújt a vad vörös világ.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás