Lehettem volna matróz!
Az óceán felett
csak hullám csapna szájon!
Hajóm dűlöngve járna
taréjos útjain,
hasítva kék vizet,
mint eget a sirályok
szeszélyes ívű szárnya.
Szívnék vad szűzdohányt.
Bálákat, zsákokat,
málhát kötnék csomóba.
De éjjel, mikor alszom,
s álmomban még a múltnak
emléke látogat,
a csillagok vízcsöppös
fénye mosná le arcom.
Elemek tenyerén
a lélek fellobog!
Úgy élnék, mint a pásztor
egy véghetetlen pusztán,
és elzúgná az orkán,
amit még nem tudok
kimondani, de bennem
tajtékzik, mint a hullám!