Kihallod este énekét
az ablakból a szőke lánynak,
a függönyét nem húzta szét,
de azt üzeni hangja: várlak!
Csöndes, hétköznapi varázslat.
Benn víz csobog, és cseng az ének.
Azt fújja: “Fa leszek, ha fának
vagy virága…” Kigyúl a véred
s tudod, hogy nem neked üzent,
mégis úgy érzed, csacska szája
madárrá bűvöl, és szíved
fölszáll dalolni ablakára.