Leszállt az este bársony denevér-
szárnyon, míg hazabandukolt a csorda,
a kormos ég az út poráig ér,
kutyák vonítanak a sárga holdra.
Nagyapó behajtotta a kaput,
az égre nézett, jó időt remélve.
A küszöbnél kiverte a hamut
a pipából, de szívta, mintha égne.
Bent nagyanyó tett-vett az ágy körül,
a régi vackon felrázta a dunnát,
míg odakinn a háztetők közül
kiröpködtek a halvány csillagocskák.
Serceg a lámpa. Ülnek hallgatag.
Talán mindkettő ugyanarra gondol:
fiatalon még a nyárfák alatt
jártak ilyen tájt, nem messze a komptól,
és hallgatták: lenn trécsel a patak,
a tücskök a békákkal feleselnek,
mert elültek a lármás vadludak…
Szép este volt félénk szerelmeseknek.
– Volt két fiuk. Az egyik elesett
a háború alatt egy tankcsatában.
A másik orosz fogságba esett
és “elhunyt” valahol Szibériában.
Fáradtan ülnek, csak a csönd szitál
szűrt fényt. Apó a sparheltnél pipál,
öreganyó a padkán szundikál,
odébb egy görbe hátú macska jár,
a szék lábához dörgöli fejét,
majd elhasal és álmában dorombol.
Kinn vadászatra indul a menyét,
benn egér surran elő a sarokból.