A februári jégcsapok
csúcsáról földre szédül
az olvadó csepp. Megered
az eresz alja, végül
az erdőn megroggyan a hó.
Vakondtúrás friss pörsenése
feszesedik, pironkodik
a bátorkodó napsütésre.
A szellőrózsa kivirít
a tavalyi haraszton.
Én is kamaszosan kelek,
de nyugtalanul alszom,
nehogy az új füvek fejét
valami kóbor fagy megüsse,
s kamaszálmok zöld erdejét
újra dermessze dér ezüstje!