Idill, á la Francis Jammes*,
rendőri megfigyelés alatt
Fáradtan térsz haza, félelmekkel rakottan.
Rendetlen lelkedet most fésüli a csend.
E vers csírája már a zsúfolt villamosban
lelked alagsorán kócosan megjelent.
Kályhádban láng lobog, alatta borvörösre
izzik a hamurács. Azt sziszegi a láng:
valami értelme az estédnek ma lesz-e?
Vagy újra szögesdrótot feszít az éj alánk?
Tegnap este – hisz’ itt nincs semmi biztató már –
ődöngtél céltalan a pesti ég alatt
s a városligeti híd mellett, lenn a tónál
megsuhintott a vég szele: kösd fel magad!
Ám felháborított, hogy zsaru jár nyomodban
nyíltan és láthatón. Füstölgő parazsán
lelked mélyén a dac, az indulat belobbant,
és leléptél lazán, mint egy dörzsölt vagány.
Mondd, mit tehetsz? Pipázol. Hűvös lett, nulla fok,
pipafüst fellege nem enyhíti a lázad,
de csak fújd, mint az égen bárányfelhőt pipázgat
éppen szabadnapos téli őrangyalod.
Most a szerelem is, mint férges nyári alma,
már a szárán rohad, túlérleli az ősz,
ha érne is pirosra és kedved ráharapna,
a novemberi szél lerázza. Megelőz.
Hideg lett és november. Huszonhat éves ember,
csak dünnyögsz régi hangon, mert szólnod nincs remény.
A versek, mint az akták, átkötve két zsineggel,
bár egyik-másik, mint a dércsípte kökény,
a ködön és a gondok bozótján átdereslik,
vagy mint szüreti napfényt a pincék óbora
őrzi magába rejtve, ha hordóban felejtik,
úgy fénylik önmagában lefojtott mámora.
Kettős világban élsz. A fél világ vörösben,
a másik azt sem tudja, a szabadság mit ér.
Verejtékcsillagos homlokodról lecsöppen
a bánat: hullni kezd hajadra már a dér.
Ha rád tör a szorongás vagy elkábít a mámor,
egy láthatatlan tündér felejti rá kezét
fejedre. De ha ő is eltűnne e homályból,
ki tudja, hogy magad mihez is kezdenél!
Hát mit tehetsz? Pipázol. Hűvös van, nulla fok.
A füst rajzolja fel faladra szűk hazádat,
fújd hát, amint az égen bárányfelhőt pipázgat
lustán, közömbösen téli őrangyalod.
Kályhádban láng lobog, lelked alagsorából
előszivárog lassan a rím, a kép, a szó.
Csak őt, a láthatatlan tündért, ki még ma ápol
kezét fejedre téve, ne kapja el a kopó!