Festők tanyája. Meseváros.
Dombra rajzolt házak, terecskék
játékos hangulata fáj most,
mert ősz van. Költöznek a fecskék.
Hajó dudál. Fenn repülőgép
zümmög, kerülgeti a fákat,
mintha lopná az ősz gyümölcsét
falánk, telhetetlen darázshad.
A szerelem szeptemberében
ringó Szentendrei-szigetre
motoroskomp visz át a réven,
pergő aranyporban libegve.
Békés szentendrei vasárnap.
Harang hív alkonyi fohászhoz.
Ifjúkori romantikámnak
emléke visszahúz magához,
hogy ne lássam a temetőt
az ágaskodó domboldalban,
hol a halottak szinte ülve
várják a rozsdálló avarban,
harsan-e már az angyal kürtje.