Ügyes-bajos kis dolgainkban
sürgünk-forgunk, akár a hangyák.
Lepergetjük – mint másodpercek
aranyporát a homokórák –
többé nem ismételhető
életünk egyetlen kalandját.
De így lesz teljes a világ,
s így telünk meg a mindenséggel.
És úgy olvadunk majd bele
észrevétlenül az időbe,
ahogy a horizont határán
a tenger összeér az éggel.