Egy-két mozgókép-villanás,
kedélyed köztük elbarangol.
Nyárvégi láng? Sötét parázs
szikrája? Elszálló aranykor?
A lány sétál a fák alatt
Patakon, Pesten, Debrecenben.
Szeméből vadgalambokat
röptet, – mi a különös ebben?
Bogos gondokban földerít,
letörli arcodról a krétát,
földedre új flórát terít,
sötét egedre új planétát.
Arcára csillagfű lehel
hamvas derűt. Rövid ruhában
vadmargaréta énekel.
Az ösvény égre fut a nyárban.
Megnyerhetnéd szelíd perekkel,
vagy csak nehéz tűzfegyverekkel?
Későre jár. Mire bevégzed,
csupán az emlékét idézed…
Egy-két mozgókép-villanás…
Pohárra fény rajzol keresztet.
Üvegként elpattant varázs.
Aranykor füstje száll feletted.
Kilépsz az álomfák alól,
és állsz csak, szótlanul, esetten
a szépség gyorsan illanó
virágporától porlepetten…